top of page

Milyen fényszórókkal versenyzett a Ford GT40?

A Ford GT40 fejlesztése 1963 elején kezdődött, miután a Ford és a Ferrari közötti tárgyalások megszakadtak. A Ford meg akarta szerezni az olasz autómárkát, de Enzo Ferrari ellenállt. Ekkor döntött úgy Henry Ford II, hogy építet egy olyan versenyautót, ami képes legyőzni a tűzpiros olasz versenyautókat. Így született meg 1964 tavaszára a Ford GT40. De miért nevezték ezt a modellt GT40-nek? A 40-es szám az autó hüvelykben mért magasságára utalt. De a második, illetve a harmadik széria miért nem kapta meg ugyanezt a nevet, hanem csak egyszerűen Ford GT-nek nevezte el a márka? Ennek nagyon egyszerű oka volt, a vállalat nemes egyszerűséggel elfelejtette levédetni a nevet. Mikor a 90-es években a második széria építésekor újra használni szerette volna a megnevezést, az akkori jogtulajdonos 40 millió dollárt kért ezért. Ebbe a Ford vezetősége nem ment bele, hanem lerövidítette azt. Na de térjünk vissza a versenyautókhoz. Az első két évben a GT40 rengeteg technikai hibával küzdött. Ekkor szállt be az autó és a motor fejlesztésébe Carroll Shelby, akit az AC Cobra atyjaként is emlegettek. Shelby egy feltuningolt Ford Fairlane 4,7 literes V8-ast épített be a GT40 vezetőülése mögé, amely így már akár 320 km/h végsebességre volt képes. Ez meghozta a várva várt sikert.



Milyen fényszórókkal rendelkezett a Ford GT40 1966-ban? 

A Ford GT40-ből összesen 120-130 példány készült. Ebből tizenkét prototípus volt, tíz Mk 4-es, a Ford adatai szerint 94 sorozatgyártású autó készült, ebből hét Mk 3-ast és 31 Mk 1-est alakítottak át közúti használatra. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a márka csupán néhány járművet értékesített érvényes közúti rendszámmal. De, aki megvásárolta, az sem használta közúton, hanem egy garázsban gyönyörködött benne. Az autó olyan szinten a versenyzésre lett tervezve, hogy hátra vagy oldalra nagyon nehéz volt benne kilátni. Az Mk 3-as és Mk1-es utcai változatok ráadásul nem is téglalap alakú fényszórót kaptak, hanem párban kerek lámpatestek kerültek a plexi alá. Természetesen mindkét esetben halogén fényszórókról volt szó. 


Miért volt 1967-ben két kerek halogén fényszóró az autó orrában? 

Mitől olyan különleges a Ford GT40 versenyautó? 1966. június 19-én a Circuit de la Sarthe versenypályán elsőként teljesítette a 4841 kilométeres távot. Bruce McLaren és Chris Amon által vezetett Mark IIA haladt át a célvonalon győztesként. Henry Ford II nagyon boldog volt, hiszen, ha már nem sikerült megvennie a Ferrarit, akkor legalább le tudta győzni annak versenyautóit. De valljuk meg őszintén, ez kicsit gyerekes bosszú volt, ráadásul nem tartott sokáig, hiszen az elmúlt években a Ferrari neve összeforrt az autóversenyzéssel, a Ford pedig a GT40-es sikeren túl nagy eredményeket ezen a téren azért nem tudott felmutatni. Azért az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy a Fordnak nagy szerencséje volt, hiszen az induló 13 GT40-ből tíz meghibásodott és kiesett a versenyből. Az is igaz, hogy a le mans-i verseny nagyon embert próbáló. A GT40 viszont fantasztikus autó volt, 1967-ben újra sikerült nyerniük, ekkor viszont már két pár kerek fényszóró volt az autó orrában. Ennek az lehetett az oka, hogy ekkor már nem a Ford gyári csapata versenyzett, hanem a J. W. Automotive. Sőt, a továbbfejlesztett változatok 1968-ban és 1969-ben is győzedelmeskedtek. 1968-ban Lucien Bianchival és Pedro Rodriguezzel, 1969-ben pedig Jacky Ickxszel és Jackie Oliverrel a volán mögött diadalmaskodott a GT40-es. 


Az USA-ban csak 1974-től voltak engedélyezettek a téglalap alakú fényszórók

Ahogy egy korábbi cikkünkben már említettük, a le-mans-i versenyautóknak hatékony fényszórókkal kell rendelkezniük annak érdekében, hogy sikeresen végig tudják csinálni a 24 órás versenyt. Ehhez a Ford a GT40-esbe egy téglalap alakú fényszórót épített be. De az USA-ban a szabványok módosítását követően csak 1974-től engedélyezték alkalmazásukat. Az előírás szerint az úgynevezett sealed beam rendszerű szögletes lámpatestek továbbra is csak két szabványos méretben készülhettek. A nagyobbik változat, amely a 7 colos kerek lámpatestek kiváltását szolgálta, 200 mm széles és 142 mm magas két fényszórós rendszerben volt alkalmazható. A GT40-es lámpatesteinek volt még egy különlegessége. Mégpedig az, hogy az amerikai piacon anno nem volt megengedett, hogy bármivel is eltakarják menet közben a fényszórókat. A Ford pedig egy amerikai autógyártó, az is igaz, hogy Le mans pedig Európában található, ahol teljesen más szabályok vonatkoztak az autók fényszóróira. De térjünk vissza a téglalap formára, mert abban az időben ez sem volt szokványos. Az ilyen formával rendelkező lámpatesteket elsőként 1961-ben a Citroen Ami 6-oson és a Ford Taunuson láthattunk. Ugye, ha jobban megnézzük a Ford GT40 fényszóróit, akkor mintha ugyanaz a lámpatest köszönne vissza? De miért jelentek meg olyan későn a téglalap alakú fényszórók? Ennek az volt az oka, hogy a reflektor tükör alakjából következő gyárthatóság bonyolultabb és költségesebb volt. 


A Ford GT LED-es fényszórókat kapott

2016-ban, amikor a GT40 első le mans-i győzelmének 50-ik évfordulóját ünnepelte a márka, a GTE Pro kategóriában a Ford Chip Ganassi autója megnyerte a versenyt. Természetesen egy Ferrari 488 GTE előtt, vagyis méltón ünnepelte a Ford ezt a kerek évfordulót. A versenyautóból számos újítást beépítettek be az utcai változatba. A harmadik szériás GT LED-es fényszórókat kapott, ebben semmi újdonság nincs. Viszont ebben az autóban is mindent a vezetés élményének rendeltek alá. Ennek köszönhetően számos fontos funkció, mint például az ablaktörlők, vagy a fénykürt a kormányra került. A fénykürt esetén két változat közül választhatunk. Ha röviden nyomjuk meg a gombot, akkor hármat villan a LED-es fényszóró, ha viszont hosszan nyomjuk azt a bizonyos gombot, akkor a lámpatestek folyamatos villognak. Remek megoldás, hiszen a vezetésre kell koncentrálnunk, főleg, ha 200 km/h sebességgel haladunk ezzel az ízig-vérig sportautóval.


Comentários


bottom of page