top of page

Egy svéd luxuskupé halogén fényszórója

A Volvo komoly múltra tekint vissza, hiszen a márka első autója 1927-ben hagyta el a göteborgi gyárkaput. A vállalat egészen 1999-ig meg tudta őrizni függetlenségét, amikor is a Ford tulajdonába került. De ez nem igazán tett jót a márkának. 2010-ben amikor már a vállalat a megszűnés szélére sodródott, a kínai Zhejiang Geely Holding felvásárolta a márkát. Azóta a Volvo és a Polestar újra különleges és megbízható modelleket gyárt. De a jelenlegi kínálatban például nincs kupé vagy olyan modell, ami igazán különleges lenne. De ez nem volt mindig így. A Volvonak volt egy nagyon egyedi kupéja, mégpedig a 262C Bertone Coupe. Még David Bowie-nak is volt egy a birtokában, egy éjfekete. Nem is olyan rég egy aukción megközelítőleg 55 millió Forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát az autó. 




Milyen fényszórókat kapott a Volvo 262C Bertone Coupe? 

A Volvo 262 C Bertone 1977 márciusában mutatkozott be a Genfi Autószalonon. Ez az autó annyira más volt, mint amit eddig a márka magáról mutatott, hogy ennek köszönhetően a Volvo megítélése nagyban megváltozott. Ebből a csodaszép kupéból összesen 6.622 darabot gyártottak, és ez volt az első Volvo, amit már az ügyfelek nem feltétlen azért vásároltak meg, hogy elmenjenek vele a boltba, vagy a gyerekért az iskolába. Egy igazán elegáns autó született. Elég, ha csak betekintünk az autó belsejébe! Nem is ülések voltak benne, hanem fotelek, dizájn fotelek. Az ülések, a fejtámlák, az ajtóborítás, sőt az ajtók feletti kilincsek is bőrborítást kaptak. A jellegzetes kupé forma, a hosszú motorháztető, a meredek szélvédő és az alacsony tető, amivel ez a Volvo rendelkezett minden várakozást felülmúlt. A karosszéria ezenfelül szinte változatlan volt a testvérmodellekhez képest. Ez azt is jelenti, hogy a fényszórókban sem volt változás. Az európai változat hatalmas téglalap alakú halogén lámpatesteket kapott, amelyben H4-es izzók világítottak. Az amerikai változat viszont mindkét oldalon téglalap alakú fényszórópárt kapott. Valljuk meg őszintén ez a kupé, ezekkel az iker fényszórókkal nagyon jól mutatott. Ráadásul a modellt ellátták fényszóró mosóval is, ami anno egy technikai újdonság volt.


Miért kellet az amerikai piacra szállított modelleknél megváltoztatni a fényszórókat? 

Az Egyesült Államokban teljesen más szabályok voltak érvényben, ami a fényszórókat illeti. Elég, ha csak a más színű irányjelzőkre gondolunk. Amerikában 1974-től volt engedélyezett az ilyen formájú fényszóró használata. Ne gondoljuk azt, hogy ez alapján bármilyen méretű téglalap alakú lámpatest alkalmazható volt. Kettő méret közül választhattak a gyártók. A kisebbik változat 165 mm széles és 100 mm magas lehetett, ráadásul kizárólag 4 fényszórós kivitelben kerülhetett forgalomba. Annyit megengedett az előírás, hogy a lámpatestek akár vízszintesen, akár függőlegesen is beépíthetők voltak az autó orrába. Elég, ha csak ránézünk az 1975-ös Buick Rivierára, szinte ugyanolyan fényszórókkal bírt, mint a Volvo. Ahogy említettük, volt egy nagyobb változat is, amely 200 mm széles és 142 mm magas lehetett. Itt is érvényes volt az, hogy dupla fényszórós elrendezésben voltak alkalmazhatók. 


Milyen hátsó lámpákkal rendelkezett ez a különleges Volvo? 

A mai világban elképzelhetetlen lenne az, hogy összesen egy színből válasszunk, amikor autót veszünk. Pedig a Volvo 262C gyártásának első éveiben csak ezüstmetál fényezésben volt elérhető, és ehhez társult a fekete viniltető. 1979-től arany metál színben volt rendelhető a kupé és műbőr borítás nélkül is hazavihettük. Ebben az évben az autó új hátsót kapott, amely változtatásnak a része volt az, hogy új hátsó lámpákkal rendelkezett a kupé. Ezek a hátsó lámpák már beleolvadtak a karosszériába, és az oldalakra is ráhajoltak, így oldalról is láthatók voltak. A gyártási ciklus végén a Volvo fekete, világoskék és ezüstszínben is kínálta a modellt, viniltető nélkül, természetesen a hátsó lámpák ekkor már nem változtak. Azt persze említeni sem kell, hogy ezeket a hátsó lámpákat izzók világították meg. 


Hol kerültek a helyükre a fényszórók? 

Most biztosan sokan azt kérdezik: Hogy hogy hol, hát természetesen a göteborgi üzemben. De ez nem így volt. Egy ilyen kis darabszámmal rendelkező modell gyártása nem lett volna rentábilis a Volvo göteborgi, svédországi főüzemében. Éppen ezért a végső összeszerelésre a Carozzeria Bertone-nál, egy olasz cégnél került sor. A Volvo akkori főnöke, Pehr G. Gyllenhammar érezte, sejtette, hogy a márkának szüksége van egy luxuskupéra, amelyen keresztül meg tudják mutatni, hogy mire is képes a márka. Ennek alapján Jan Wilsgaard főtervező elkészítette a vázlatokat. Ez alapján egy Volvo 164-et az olasz Sergio Coggiola torinói tervezőműhelyébe vittek, ahol a négyajtós karosszériát kétajtós, alacsonyabb tetővel rendelkező járművé alakították. A gyártás során sem volt ez másképp. A motor gyártása a franciaországi Douvrinben zajlott, mivel a 2,7 literes hathengeres, amely 140 lóerővel rendelkezett, a Peugeot-val és a Renault-val közösen kifejlesztett változat volt. Előnye, hogy az alumínium motorblokknak és a hengerfejeknek köszönhetően kevesebb mint 150 kilogrammot nyomott. A négyajtós karosszériát Torinóba küldték, ahol azt módosították, festették és ahogy már fentebb említettük, végső összeszerelésre a Carozzeria Bertone-nál került sor. Itt építették be az autó orrába a téglalap alakú halogén fényszórókat. Amennyiben kabrió változattal találkozunk, akkor az azért lehetséges, mert a Solaire cég a Volvo Cars North America megbízásából egy kabrió változatot is gyártott. De csak öt jármű készült összesen.


Comments


bottom of page