_edited.png)
Ha a Bugattiról van szó, akkor a világ egyik legdrágább, legkülönlegesebb, legtitokzatosabb márkájáról beszélünk. A márka járművei minden részletükben különlegesek. Sebességükben, teljesítményükben, és természetesen az árukban. Van egy modell, amely ebből az exkluzív környezetből is kiemelkedik. Mégpedig az 1930-as évekbeli 57 SC Atlantic, ma ez a jármű a világ legdrágább autója. Csak négy épült ebből a modellből, egy létezéséről pedig nem tudunk semmit, tehát a világon három van belőle. Az egyiket nem is olyan rég egy aukción Ralph Lauren divattervező vásárolta meg, mégpedig 40 millió dollárt fizetett ezért az igazán a ritka kupéért.
A fényszórója is olyan különleges a Bugatti 57 SC Atlanticnak?
Mielőtt erre a kérdésre válaszolunk, érdemes megvizsgálni, hogy mitől olyan egyedi ez a modell. Jean Bugatti, aki nagy szerepet játszott az 57-es sorozat fejlesztésében, személyesen vett részt az Atlantic modell megépítésében. De Ettore, a fia volt az, aki ezt a különleges formát megtervezte. Az 57 SC Atlantic karosszériájának megépítésénél a repülőgép gyártásból származó elektron elnevezésű fémlemezt használták. Ez az ötvözet 90 százalékban magnéziumból és 10 százalékban alumíniumból állt. Ez könnyű és tartós anyag volt, de az ötvözet nagyon gyúlékonynak bizonyult, ezért a karosszériaelemek hegesztéssel történő összeillesztésének egyetlen módja volt, mégpedig a szegecselés. Ezért szegecselt ennek a Bugattinak a karosszériája, ami a forma és a funkció drámai kombinációját hozta létre. Ez is biztosította azt, hogy ez az autó 1938-ban 200 km/h sebességre volt képes. A Bugatti 57 SC Atlantic a kor egyik szuperautója volt. Ez a végsebesség akkor hatalmas eredménynek számított. De nemcsak a könnyű súly, hanem a cseppalak és az erős motor is nagyban hozzájárult ehhez a fantasztikus eredményhez. A kupét egy erőteljes, 3,3 literes soros nyolchengeres motor hajtotta, 200 LE körüli teljesítménnyel rendelkezett.
Hova helyezték el a Bugatti 57 SC Atlantic fényszóróit?
Az első prototípus az 1935-ös Párizsi Autószalonon "Aerolithe" vagyis meteor néven került a nagyközönség elé. Az autó nagy érdeklődést keltett, de a szokatlan forma és kivitelezése miatt mindössze három rendelést eredményezett. Az autó favázra épült, a felfüggesztése a kornak megfelelően hagyományos volt. Az első tengely fél-elliptikus rugókra, a hátsó tengely fordított negyed elliptikus rugókra támaszkodott. Az autóhoz De Rams lengéscsillapítókat, tizenöt hüvelykes fékeket és az 57 591-es modell esetén Rudge Witworth küllős kerekeket használtak. Ebből is látszik, hogy az autóhoz, sok olyan alkatrészt használtak fel, amely nem volt egyedi. Ilyen volt a fényszóró is. A lámpák a kornak megfelelően a sárvédők mellett kaptak helyet, amelyek a márka védjegyévé vált hűtőmaszkot fogták közre.
A Bugatti 57 SC Atlantic parabolatükrös fényszórói
Ahogy azt már korábban említettük a parabolikus reflexiós rendszerű fényszórók anno igazi klasszikusnak számítottak. Ilyen került beépítésre ebbe a szuperautóba is. Egyszerűen azért, mert semmilyen más technológia nem állt akkoriban a Bugatti rendelkezésére. Ennél a modellnél is a reflektor tükör felülete egy szabályos parabola saját tengelye körüli forgatásával határozható meg. A reflektor anyaga acélból készült. A Bugatti fényszóróinak a működési elve is a parabolatükrök jellemző optikai tulajdonságain alapultak. Természetesen ahhoz, hogy ezen a különleges járművön lévő fényszórók is a tompított fényt az előírásoknak megfelelően a megfelelő helyre irányítsák, a búra bordázott volt. A parabolatükrös fényszóróknak a sok pozitív tulajdonságuk mellett számos hátrányuk is volt. Ezek közül a legfontosabb talán az alacsony hatásfok, ami mindössze 26 % körüli lehetett, ami, ha figyelembe vesszük a magas végsebességet, meglehetősen kevésnek bizonyulhatott. De ennél az autónál a kialakítás további hátránya még inkább kidomborodott. Mégpedig a kötött, aerodinamikai szempontból előnytelen forma, a nagy méret és az ezzel járó nagy helyigény. A Bugatti fényszóróiban fényforrásként hagyományos izzót alkalmaztak.
Meddig gyártottak parabolatükrös Bugattikat?
Az utolsó 57 SC Atlantic legyártását követően nem sokkal meghalt a márka alapítója. Majd kitört a második világháború, ami szintén nem tett jót a vállalatnak. Hiszen a németek 1940-ben lerohanták Franciaországot és a német hadvezetés kötelezte a Bugatti családot gyáruk eladására. Sajnos a háború során az üzem maga súlyos károkat szenvedett. A háború végeztével a Bugatti család komoly küzdelmet folytatott azért, hogy a gyárat visszakapja, de a pénzügyi nehézségek is akadályozták a termelés újra indulását. Ettore Bugatti a 73-as modellel szerette volna visszaszerezni a márka hírnevét, de a sok nehézség miatt mindössze ötöt tudtak legyártani. Ettore Bugatti 1947-es halálával az a kevés remény is szertefoszlott, hogy a márka újra a régi fényében tündököl majd. A Volkswagen csoport 1988-ban vette meg a márka tulajdonjogát. Ezzel a Bugatti számára egy új fejezet kezdődött. Az első modell a 2005-ben megjelent Veyron volt, majd őt követte a Chiron. Ezek a modellek már LED-es fényszórókkal világítják meg az utat, miközben 440 km/h sebességgel döntik meg az újabb és újabb rekordokat.