_edited.png)
1957-ben mutatták be a P50-es Trabantot, hiszen a kelet-németeknek is szükségük volt egy négyszemélyes, olcsón előállítható és az emberek utazási igényét kielégítő autóra. Azt a típust, amit ma is ismerünk 1963-ban mutatták be Berlinben, mégpedig a Német Szocialista Egységpárt VI. pártnapja alkalmából rendezett kiállításon. De a 601-es Trabi gyártása csak 1964 nyarán kezdődött meg. Mivel az autót nem igazán kell bemutatni, hiszen sokunk még vezette is ezt a papírjaguárt, ahogy régebben csúfolták, ezért inkább az érdekesebb részletekre helyezzük a hangsúlyt. Rögtön jöjjön egy mende-monda: széles körben ismert babona szerint, ha valaki zöld színű Trabantot látott, az szerencsét hozott.
A Trabi karosszériája ugyanabból az anyagból készült, mint a reflektor
A Trabant 601-es 594,5 köbcentis kétütemű, kéthengeres, léghűtéses motorja 23 lóerőt adott le, amivel már akár a 100 km/órás végsebesség is elérhető volt. De 80 km/óra körüli utazótempóval bárhova elment. Főleg, ha volt nálunk sok-sok pótalkatrész. Na azért azt ne gondoljunk, hogy ha kicsi is volt a motorja, a karosszériája pedig pihe könnyű műanyagból, konkrétan Duroplastból készült, akkor keveset is fogyasztott. Mert a fogyasztása 8 liter körül mozgott 100 kilométerenként. Itt akkor valami ellentmondás van? Nincs, a Trabi kis kéthengeres motorja jellegéből adódóan szerette a magas fordulatszámot. A tipikus trabantos előzés úgy nézett ki, hogy hosszan kellett gyorsítani és aztán lendületből előzni. Csak akkor volt gond, ha ebben az időszakban esetleg jött valaki szemből, mert akkor kezdhettünk mindent elölről. Na de térjünk vissza az autóhoz. Sokan azt gondolták, hogy mivel az autó az elmúlt közel harminc évben szinte semmit sem változott, hogy a fejlesztők azok semmit nem tettek annak érdekében, hogy az autót jobbá tegyék. Ez nem igaz. Például a fémkeretes indexeket 1970-ben nagyobb, keret nélküliekre cserélték. Az eredetileg 24 literes üzemanyagtartályt két évvel később két literrel nagyobbra cserélték.
Azt rebesgették, hogy a Trabant fejlesztői tervezték az Audi 50-est, és annak fényszóróit
Ez tény, sőt valószínű, hogy a Volkswagen Golf tervei is ezen a megvett rajzokon alapulnak. Mivel az akkori központosított kelet-német gazdasági rendszerben mindent a minisztériumokban döntöttek el, a pártvezetők nem engedélyezték a Trabant komolyabb fejlesztését, átalakítását. De ha már a tervezők komoly munkát fektettek a modell újrarajzolásába, eladták a terveket. Ez lett volna a négyhengeres, vízhűtéses motorral szerelt 603-as Trabant. Az autó modern fényszórókat is kapott volna. De nem az lett belőle, hanem az Audi 50-es.
Milyen fényszórókkal rendelkezett a Trabant 601-es?
Ahogy azt már korábban említettük az autónak kettő kör alakú fényszórója volt. A halogén fényszórók 169 milliméter átmérővel készültek. Az autó ívelt műanyag szórólencsével rendelkezett, amely mögött volt található a tompított, a távfény és a helyzetjelzőnek az izzója. A tompított lámpa nem gyulladt ki egyidejűleg sem a távolsági, sem pedig a helyzetjelző izzójával. Természetesen ezek a fényszórók a fénysugár tekintetében csak jobb oldali közlekedéshez voltak megfelelőek. A reflektor is műanyagból készült. A 60-70-es években már nem fém biztosította a reflektor alapanyagát, hanem a műanyag. Erre az anyagra került aztán a megfelelő foncsor, amely a fényszóró megvilágítását biztosította. Mivel az autó nem rendelkezett anno automatikus fényszórómagasság állítással, ezért ezt kézzel végezték el. A beállítás előtt ellenőrizni kellett a gumiabroncsok nyomását, és szükség esetén korrigálni kellett azokat. Az ellenőrzéshez és beállításhoz függőleges fehér falra volt szükség, amely elé 5 m-re vagy 10 m-re helyeztük el a Trabit. A szükséges szerszámok ehhez a művelethez egy 9-es méretű csavarkulcs és egy közepes csavarhúzó volt. Ezekkel kellett állítani a fényszóró magasságán.
A Trabantba milyen izzókra volt szükség?
A 60-as, 70-es években gyártott halogén izzók már viszonylag hosszú élettartammal rendelkeztek. De sajnos a Trabi motorjának járása minden volt csak nem egyenletes. Azonban a motor rezgései miatt az izzószál szakadása eléggé általános jelenségnek bizonyult. Ez nemcsak a fényszóróra, hanem az autóban található összes izzóra érvényes volt. Mivel a KRESZ szerint a teljes világítási rendszernek mindig működőképesnek kellett lennie, ezért aki nem szeretett volna folyamatosan büntetést kapni, kénytelen volt mindig magával vinnie a csereizzó készletet. A jármű felszerelése tartalmazott egy dobozt, amelyben a szükséges csereizzókat tárolták. De milyen izzóra volt konkrétan szükség?
Távolsági/tompított fényszóróhoz (aszimmetrikus) 6 V, 45/40 W
Hátsó lámpához 6V, 5W
Indexhez 6V, 21W
Rendszámtábla világításhoz 6V, 5W
Féklámpához 6V, 21W
Az akkumulátor töltésének jelző lámpához 6V, 1,2W
Az index jelzőlámpájához 6V, 1,2W
A távolsági fényszóró lámpájához 6V, 1,2W
Belső világításhoz 6V, 5W
Motortér világításához 6V, 5W
Mikor aludtak ki a Trabant fényszórói?
A Trabant gyártásában 1990-ben hatalmas változás történt, de sajnos ez már túl késő volt. A modernizált karosszériába beépítette a márka a második generációs Volkswagen Polo négyütemű, négyhengeres motorját. A négyütemű motor beépítését követően leomlott a berlini fal, amely a kelet-német politikai rendszer összeomlásával járt. Az emberek nem szerettek volna többé ilyen autókkal közlekedni, hanem megvették inkább a nyugati modern modelleket. Ennek ellenére napjainkban a márka reneszánszát éli. Európában a szakemberek becslése szerint körülbelül 15 ezer Trabant van még forgalomban. Van olyan, amelyet alaposan restauráltak és tulajdonosa féltve őrzi az ő Trabiját. Amennyiben kedvencünk reflektorát szeretnénk felújítani, akkor a Reflektorklinika szakemberei gyorsan és szakszerűen elvégzik ennek a mára már kultikus autónak a fényszóróinak a felújítását.